Időkép

Évzáró és Díjátadó 2020 - virtuális történet

Vissza

Többszöri halasztás és sok bizonytalankodás után végre megtörtént a 2020- évet lezáró Értékelő és a XII. Kukorica Termésversenyt lezáró esemény.

A körülményekről:

Összehasonlítgatásokkal nem érdemes élni, mert egyáltalán nem egy ünnepi eseményről volt szó persze, lekileg... az más! Az "Online" nekünk, akiknek nincs hasonló előzményünk, nem természetes közeg, Ezért  még, ha törekedtünk is arra, hogy a látszat olyan legyen, mintha..., nem biztos, hogy sikerült.

A tapasztalat mindenesetre érdekes volt, s arra öszötnöz, hogy megtanuljuk a virtuális tér használatát. Az élvezetes és széleskörú elérhetőséget lehetővé tevő kapcsolat keltheti annak érzetét, hogy valóban együtt töltöttük az időt. Nem mondom, hogy nem kell ezt is tanulni, de azt mindenképpen, hogy nem szabad eleve elzárkózni előle! 

Emlékszem, az 50-es években lovakkal és ökrökkel szántottak. Amikor megérkezett az első ("körmös", 35 LE teljesítményű, a VCS-ben gyártott)  traktor, összefutott a puszta népe a csodára, és Sanyi bácsit, a traktorost mindenki nemzeti hősnek tekintette.  

A szakmai közbeszéd katasztrófát jelzett előre: "a traktor nem szarik a barázdába", azaz, az állatállomány csökkenésével nem lesz fínom lótrágya a földek gazdagítására, ugyanakkor a virágzó csiperketermesztést is féltették. Féltették a talajt: a traktorkerék összenyomja, nem járja át a víz, tönkremegy, nem fog teremni.Számítgatták, hasonlítgatták, mekkora területet fed le a lónyom, az ökörnyom és a traktornyom. Sok igazság volt ebben is - abban is, de, legalábbis eddig, túléltük - és mondjuk ugyanazt.

Hogy meddig? Talán erről is szólt az Évértékelő! 

Így leszünk a virtuális tér használatával is. Beköltözik az életünkbe. Sokan nem is gondolják, hogy máris ugyanezzel élnek laptopjukon, tabletjükön, vagy okostelefonjukon, csak kisebb közönség (család, barátok) elérésére.

Seki ne gondolja, hogy a gödöllői Grassalkovich kastélyban éreztem magam, amikor a szeméthalmokon, elképesztő rendetlenségen át bebotladoztam a stúdióba! Bizonyára nem voltam ezzel egyedül, de akkor már nem volt más választásom, 

Miután néhány nagy fekete lepedőn át beverekedtük magunkat a stúdióba, még mindig nem voltam biztos a dolgomban. Csupasz, fekete falak mindenfelé, Ünnepélyességnek semmi látszata! Végül kiderült, nem is fontos. A professzionális felszerelás és a hozzáértő csapat megoldja, hogy csak az, de az látsszon, amit mutatni akarunk! Bebizonyosodott: egy olyan térben, amiben semmi nem látszik, bármit láthatóvá lehet tenni!

Egyetlen kérdés maradt csak: mi mennyire vagyunk minderre felkészülve? A kocka fordult: nem a környezet, hanem mi magunk bizonyultunk "minimum tényező"-nek. 

Az eseményekről a mellékletekben számolunk be!

Köszönet:

Megköszönjük Dvorszky László és Farkas Éva parművészeknek, hogy kitalálták, minek örülünk, s mit tartunk elismerésnek!

Megköszönjük Bohoczki Sára művésznőnek a nagyszerű produkciót!

Megköszönjük Dr. Árendás Tamásnak és Solymos Gyulának a sok tudás- és fantáziadús előadásokat!

Megköszönjük Dr. Milics Gábornak a moderátori közreműködést!

 

Letölthető fájlok

Vissza

Hozzászólások

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

  • Syngenta Kft
  • Euralis Vetőmag Kft
  • Jó Gazda Program®
  • SGS Hungária Kft.
  • Yara Hungária Kft.
  • Agro Napló
  • Dekalb
  • SGS Hungária