Határszemle Somogyországban és Tolna vármegyében

Határszemle
Somogyországban és Tolna vármegyében

Úgy kezdődött, hogy még mindig a kínai tanulmányút (júli 31, - aug 11.) hatása alatt mélázva a tapasztaltakon, s közlekedve az M7-en, elfelejtettem letérni a siófoki leágazásnál és még a következőnél is. Felocsúdva, hirtelen elhatározással a Balatonendrédet jelző lejáratnál kikanyarodtam, s délnek vettem az utat. Az eredeti cél Dalmand volt. Legfeljebb kések egy kicsit, de többet látok - gondoltam. Igy jobban ráhangolódok a kísérlet várhatóan siralmas képére!
A kanyarokban bővelkedő, Külső-Somogy csodaszép vidékén át vezető út valóban szívet gyönyörködtető is lehetett volna, ha …! Ha az a „ha” ott nem lett volna a búzatarlók színétől megkülönböztethetetlenül sárguló kukoricaföldek képében. Nem is a népdal szerinti sárgák, hanem inkább a Juhász Gyula-i szőkék, csak ünneprontó stílusban. Zöldelni viszont ott voltak a talán jobb döntésnek látszó, a kukorica helyét elfoglaló napraforgók – már amelyik valóban zöldellt!
Na persze, az időjárás nem kukoricázott! Mint annyi más helyen, a szárazság errefelé is tombolt!
Lápafő után a mezei utakra térve hamarosan egy magasleshez értem. Az út egyik oldalán napraforgó bólogatott, a másikon kukoricatábla terpeszkedett, lejtve az üdébb völgy felé. Nem állhattam meg, hogy föl ne kapaszkodjak a magaslesre (a csavarok és szögek erősek és szilárdak voltak, a faszerkezet már kevésbé), hogy „drónperspektívából” is benyomást szerezhessek a tájról.
Engedve a kísértésnek, belementem a kukoricásba! Gondoltam, talán utólag nem fedd meg a gazda azért, hogy kibontok néhány csövet! Meglepetés itt sem ért. Aszálytól sújtott, de a vártnál jobban kötött csövek majdnem mindegyikén vagy a kukoricamoly, vagy a gyapottok bagolylepke látogatásának nyomai voltak felfedezhetők. A sebek többségét befertőzte a F. verticillioides (fehérpenészes csőrothadás), amit felülfertőzött az Aspergillus flavus (mérge a közismer aflatoxin).
Ilyenkor gondolkodik el az ember a korszerű „megéri/nem éri meg”, „visszafizeti/nem fizeti vissza” típusú döntéshozói, vitathatatlanul racionális elmélkedésen. A cselekvés idején már látható csökkent termés eleve nem ígérte a már addig is felmerült költségek maradéktalan megtérítését sem. A kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke elleni sikeres védekezés minimum két permetezést követelt volna meg – legalábbis a mi előrejelzés nélküli, vaktában lövöldöző védekezési rendszertelenségünkben. A hibridek fogékonyságáról és a fertőzési nyomásról éppenséggel semmi információ nem áll rendelkezésre.
Ebben a helyzetben a kocka úgy forog, hogy vagy lesz egy kevés termény, amit el lehet adni nagyobb veszteséggel, vagy lesz ugyanannyi, csak nem lehet eladni és még nagyobb veszteség keletkezik. Az utóbbi esetben ott csücsül a szennyezett termény a raktárban, várva, hogy megkönyörül rajta az általános hiány, s a további kárt és veszteséget valahova a terméklánc más helyére (feldolgozás, takarmányipar, állattenyésztés, végül az adófizető zsebe) „transzlokálja”.
De haladjunk tovább!
A völgyben üdezöld, habár szarvasok által kissé megtaposott, néhány csövétől megfosztott állomány mellett haladt az út a Top20 kísérletek felé.
A kísérleti területen egészéges, gomba-, rovar-, vagy vadkártételt csak elvétve mutató, de teljesen elszáradt állományt találtam. A korábbi szemlék alkalmával normális fejlettségűnek ítélt növényeken érőfélben lévő csövek voltak, a többin vagy volt valami, vagy sem. (Az előző látogatásom alkalmával még nem volt elbírálható a termékenyülés sikere.) A csöveken kifejezett stresszhatást lehetett megfigyelni, amely sorok és a csutkavégi szemek elsorvadásában, a szemsorok sorvadása miatt meggörbült csőben, apró szemekben fejeződött ki.
Ami a gyökérfejlődést illeti, az első 4 koronagyökér kör még erőteljes volt, de az 5. nóduszból eredő pányvázó gyökerek már nem tudtak megfelelően kifejlődni. A növényzet magassága 2,1 m körül szór, a csövek nagyjából 1 m magasságban vannak. (Fajtától természetesen függő, de nem nagy különbségekkel.)
Ezen a területen 9 kísérletet vetettünk el, 2 éréscsoportban, 3 különböző magszámmal. Egy morzsolt mintát mérleggel mérve 2,9 t/ha eredményt kaptam.) A sorok száma 14 és 18 között változik, a szemsor hossz 20-25 szem. Most még csak valószínűsíteni lehet, hogy az 5 t/ha körüli maximumokkal záró kísérleti együttes „győztesei” a legkisebb magszámmal (55 000 mag/ha) vetett sorozatok lesznek. A termést illető kérdésre valós választ majd a parcellakombájnok által mért adatok feldolgozása ad.
Összességében azt állapítottam meg, hogy szakmai szempontjából egy nagyon tanulságos kísérlet található Dalmand határában. A parcellákban kifejeződnek a hibridek tulajdonságaiban fellelhető különbségek, s markáns különbség várható a vetőmag minőségére és a sűrítésre adott hibridválaszokban is.

A foldre fektetett kukoricacsövek a két kísérlet sűrítési sorrendjét követik 55, 75 ill. 95 ezres kivetett mag emelkedő sorrendjében, mindig az első ismétlés első hibridje első sorának belsejéből. Az utolsó kép az azt megelőző ismétlése, megmutatva, hogy a viszonylag nagy sűrűség már erőteljes szemsorsorvadást is elődiézett.

Képek

Letölthető fájlok

Képernyőkép 2026-08-12 185526

Vissza

Hozzászólások

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!